Ma egy dél-koreai fantasztikus osztállyal találkoztam. Elsőnek egy mystery geography játékkal keztünk. Nem tartott sokáig, mert a fiatal tanulók második kérdése az volt, hogy volt-e mostanában sakk verseny nálunk. Igen, volt. És rögtön kitalálták Magyarországot. Aztán Magyarországról és Balatonboglárról meséltem. Végül a fiatal fiú tanulók kérdéseket tettek fel országunkról. Nagyon tájékozottak és okosak voltak, meglepő, hogy tudtak kicsi országunkról. Tanáruk, Liz Song büszke lehet a fiúkra.
Dive into the Wonders of Marine Life with Dr. Sabyasachi Majumdar
Fantastic presentation from Dr. Sabyasachi Majumdar, a National Teacher of
India and an expert in Marine Science
With over 31 years of teaching experience and a Ph.D. in Marine Science,
Dr. Sabyasachi is an inspiring educator who brings learning beyond the
classroom. As the President of GEIST Global, he focuses on sustainability and
has dedicated 36 years to coastal zone research along the Bay of Bengal and the
Sundarbans, the largest mangrove ecosystem in the world.
Résztvevők voltak Indonéziából, Vietnámból, Tajvanból, Görögországból, Argentínából, Indiábólés Magyarországról.
Hobbik, amik kikapcsolnak, feltöltenek.
Én és a mozgás :-)))Mivel kapcsolódnak ki a pedagógusok, milyen kreatív hobbiknak hódolnak? Mit tanul abból a tanár, ha a sor végén küzd egy sportban? Mit ad még késő este is az alkotás öröme vagy éppen hova érdemes menni kirándulni? Sorozatunk mai részében négy újabb hobbit mutat be négy fantasztikus kolléga.
Közel áll hozzám a sport. Nekem ez a pihenőidő, az énidő. Emlékeim szerint mindig mocorogtam valamit. Balatonon élek, nekem a Balaton adja a sportolási lehetőségeket.
Manapság a kocogás maradt. Régebben sok….több maratont is végigkocogtam, látványos szenvedések közepette, na ott igazán megtanul az ember küzdeni…saját magával…méterekkel..idővel..( záróbusszal☺)) Még indulok futóversenyeken, ahol véres küzdelemben vagyok az utolsó előtti helyekért☺)) ( csak vicc…egyenlőre☺))… Nagyon szeretem a versenyek hangulatát, feldob, kikapcsol, pihentet, és mindig millió új storyval bővülnek az emlékeim. Idén is csapatban már kétszer körbefutottuk a Balatont márciusban és májusban is. Annyira jó, imádom, ha visszagondolok, mindig mosolygok magamban.
IGEN, ERRE SZOKTAM MONDANI, HOGY MINDEN PEDAGÓGUSNAK KELLENE VALAMI OLYAN HOBBIT ŰZNIE, AMIBEN EGY SOR VÉGÉN VAN…és küzdeni kell valamiért..kérdezni, fejlődni…☺)) EL NE FELEJTSÜK MÁR EZT AZ ÉRZÉST, HISZEN A GYEREKEK NAP MINT NAP EZZEL SZEMBESÜLNEK. Küzdeni kell, magammal, idővel, dombokkal, széllel…mindennel, ami szembe jön. Nincs segítség, hátszél☺)) ( nekem legalábbis sosem volt ..egyedül kellett minden dombon felmásznom…ellenszélben☺))
Úszni évente egyszer szoktam, otthonról hazaúszni, keresztbe a Balatonon. Révfülöpről Boglárra. ( Révfülöpön nőttem fel, most Bogláron élek) Családom tagjainak is illendő évente egyszer átúszni a Balatont. Körbe is szoktam tekerni, régebben gyerekkel is. Fantasztikus 3-4 nap, rengeteg élmény, nem csak a gyerekeknek, hanem nekem is.
Még így is, hogy elég régóta vagyok fiatal☺)) , megyek kocogni hajnalban…muszáj mennem. Már belémépült…Erőt ad, megtanít küzdeni, megyek, akkor is, ha épp nem szeretnék… És igen, a tehetség kérdése. Én sosem voltam tehetséges, soha, semmiben. Segítségem, támaszom sem volt.. …de volt erőm…. szívós voltam, kitartó és erős…lassan mentem, erővel mentem, de haladtam…nekem ezt adja a sport …és olyan jó célba érni☺)))
