2024. június 10., hétfő

Pedagógusok titkos élete 2. rész

 Hobbik, amik kikapcsolnak, feltöltenek.

Én és a mozgás :-)))
Modern Iskola 2024.06.10.
https://moderniskola.hu/2024/06/pedagogusok-titkos-elete-2-resz/
Nagyon szépen köszönöm
@tóth Éva

Pedagógusok titkos élete 2. rész

Mivel kapcsolódnak ki a pedagógusok, milyen kreatív hobbiknak hódolnak? Mit tanul abból a tanár, ha a sor végén küzd egy sportban? Mit ad még késő este is az alkotás öröme vagy éppen hova érdemes menni kirándulni? Sorozatunk mai részében négy újabb hobbit mutat be négy fantasztikus kolléga.

Tóthné Bán Gyöngyi, Dondi és a sport

Közel áll hozzám a sport. Nekem ez a  pihenőidő, az énidő. Emlékeim szerint mindig mocorogtam valamit.  Balatonon élek, nekem a Balaton adja a sportolási lehetőségeket.

Manapság a kocogás maradt.  Régebben sok….több maratont is végigkocogtam, látványos szenvedések közepette, na ott igazán megtanul az ember küzdeni…saját magával…méterekkel..idővel..( záróbusszal☺)) Még indulok futóversenyeken, ahol véres küzdelemben vagyok az utolsó előtti helyekért☺))  ( csak vicc…egyenlőre☺))… Nagyon szeretem a versenyek hangulatát, feldob, kikapcsol, pihentet, és mindig millió új storyval bővülnek az emlékeim. Idén is csapatban már kétszer körbefutottuk a Balatont márciusban és májusban is. Annyira jó, imádom, ha visszagondolok, mindig mosolygok magamban.

IGEN, ERRE SZOKTAM MONDANI, HOGY MINDEN PEDAGÓGUSNAK KELLENE VALAMI OLYAN HOBBIT ŰZNIE, AMIBEN EGY SOR VÉGÉN VAN…és küzdeni kell valamiért..kérdezni, fejlődni…☺)) EL NE FELEJTSÜK MÁR EZT AZ ÉRZÉST, HISZEN A GYEREKEK NAP MINT NAP EZZEL SZEMBESÜLNEK.  Küzdeni kell, magammal, idővel, dombokkal, széllel…mindennel, ami szembe jön. Nincs segítség, hátszél☺)) ( nekem legalábbis sosem volt ..egyedül kellett minden dombon felmásznom…ellenszélben☺))

Tóthné Bán Gyöngyi

Úszni évente egyszer szoktam, otthonról hazaúszni, keresztbe a Balatonon. Révfülöpről Boglárra.  ( Révfülöpön nőttem fel, most Bogláron élek)  Családom tagjainak is illendő évente egyszer átúszni a Balatont. Körbe is szoktam tekerni, régebben gyerekkel is. Fantasztikus 3-4 nap, rengeteg élmény, nem csak a gyerekeknek, hanem nekem is.  

Még így is, hogy elég régóta vagyok fiatal☺)) , megyek kocogni hajnalban…muszáj  mennem. Már belémépült…Erőt ad, megtanít küzdeni, megyek, akkor is, ha épp nem szeretnék… És igen, a tehetség kérdése. Én sosem  voltam tehetséges, soha, semmiben. Segítségem, támaszom sem volt.. …de volt erőm….  szívós voltam, kitartó és erős…lassan mentem, erővel mentem, de haladtam…nekem ezt adja a sport …és olyan jó célba érni☺)))

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése