Angolóra élményelemekkel 
Felsősök, akiknek természetes, hogy hetente többször is beszélnek a világ akár legtávolabbi pontján élő diákokkal. Felvették a kapcsolatot az Egyesült Államokban, Kanadában, Elefántcsontparton, Dél-Afrikában, Ausztráliában, Új-Zélandon, Japánban élő iskolásokkal. A balatonboglári iskolában az angolórák állandó tartozéka a Skype.
Az ötlet Tóthné Bán Gyöngyitől származik, aki hat évvel ezelőtt úgy döntött, megpróbálja még izgalmasabbá tenni az angoltanulást és rábírni a gyerekeket arra, hogy idegenek előtt is merjenek megszólalni angolul. A könyv, a munkafüzet, az éneklés, a magnóhallgatás mellé behozta az órákra a Skype oktatóprogramját. A kommunikációs alkalmazást fejlesztő cég ugyanis vállalta, hogy összehozza a hasonló gondolkodású, a világra nyitott nyelvtanárokat, és a világ legkülönfélébb pontján élő diákokat.
Mystery & Cultural
Kezdetben havonta csak egy-két alkalommal tudtak kapcsolatot létesíteni, de ma már különösebb szervezés, előkészítés nélkül szinte bármikor összehozzák a virtuális találkozót, csak az időeltolódásra kell figyelniük. A Skype-os órák jellemzően kétféle játék körül forognak. Az egyik a Mystery Skype, a másik a Cultural.
Előbbi arról szól, hogy a tanárok az óra előtt egyeztetnek, de a gyerekeknek nem árulják el, hogy melyik országot fogják hívni. Amikor létrejön a kapcsolat, a diákok egy forgatókönyv szerint elkezdik egymást kérdezgetni. Az északi vagy a déli földtekén, milyen égövön vannak, milyen nyelven beszélnek, milyen színű az ország zászlaja, van-e a közelben tenger, vannak-e hegyek stb. A cél, hogy találkozó végére mindenki kiderítse a másikról, hogy hol él.
A Cultural Skype esetében mindenki tisztában van azzal, hogy ki van a vonal végén. Ez a találkozás arról szól, hogy a gyerekek bemutassák saját országukat. Rövid prezentációt tartanak a webkamera előtt, van, aki beöltözik, van, aki zenél, van, aki táncol. Előfordul, hogy eltérnek a forgatókönyvtől és spontán beszélgetések is kialakulnak, ami mindennél többet ér.
Irány India
Amikor a boglári iskolában jártunk, Gyöngyi osztálya épp Indiát hívta a harmadik óra keretében. Még be sem csengettek, a gyerekek már a beizzított projektor előtt tobzódtak. Elindították a hívást, a tanárok bemutatkoztak egymásnak, aztán jó 20 percig zajlott a meeting. Az indiai gyerekek spéci divatbemutatót tartottak, egy lány klasszikus indiai táncot rögtönzött, de két srác például különféle dobokról mesélt a kamera előtt. Sztoriztak a városuk történetéről, az iskolájukról, meg arról, hogy ki, mit sportol, ki mit szeret enni. Gyöngyi diákjai beszéltek a Balatonról, a világhírű magyar tudósokról és találmányokról. Az egyik fiú szaxofonon játszott, egy kislány pedig pár népdalt adott elő furulyán. Mindezt gördülékenyen, flottul, szórakoztatóan.
india
Összekapcsolják az osztálytermeket
A tanárnő azt mondja: olyan eszközt keresett, ami egyszerűen kezelhető, ingyenes, és kinyitja a világot a gyerekeknek. Mára több száz kapcsolatot sikerült kiépíteniük, a bogláriak kapcsolati hálója ma már akkora, hogy nem kell sokat keresgélniük, ha valakivel ismerkedni, gyakorolni akarnak. Nepállal is skype-oltak már. Gyöngyi ott ráakadt egy tanárra, aki a hegyekben oktat, és saját pénzéből épít iskolát. De találkoztak olyan afrikai iskolásokkal, akik tanterem híján egy nádfedeles pavilon alatt tanulnak az udvaron.
A rendhagyó órák nem csupán az angoltanulásban segítenek, az itt látottak jól jönnek földrajzon, törin is, de ami még fontosabb, hogy más kultúrákat ismer meg a gyerek. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy ez az egész milyen hatással van a spontánbeszéd megindulására. Amikor feláll a kapcsolat, megjelenik a kép a kivetítőn, olyan az egész mintha a két, egymástól akár 5-6 ezer kilométerre lévő osztálytermet összenyitnák, olyan, mintha egymás tanórájába csöppennének a tanárok és a diákok.







Beszálltak a kisebbek is
A gyerekek pedig olyannyira élvezik a találkozókat, hogy simán bemennek akár reggel fél hétre, vagy este hatra a suliba, ha éppen az időeltolódás miatt csak így szervezhető meg a program. Nemcsak a felsősök vesznek részt ebben, hanem a kisebbek is. Némethné Hegyi Bernadett alsósai persze még nem ilyen szinten skype-olnak, de ők is ott vannak ezeken a foglalkozásokon. A kicsik például videóüzeneteket küldözgetnek egymásnak, leveleznek, rajzolós játékokkal próbálkoznak online. Az osztályban lévő világtérképeken pedig csak gyűlnek a meglévő kapcsolatokat jelző kis piros háromszögek.
“Az NBC-től telefonálok, mennénk önökhöz forgatni…”
A boglári diákok már azt is tudják, milyen egy amerikai tévécsatorna élő adásában szerepelni. Két évvel ezelőtt az NBC őket is kapcsolta abban a műsorban, amiben a Skype oktatóprogramjáról volt szó. A két tanárnő azt hitte, hogy valaki ugratja őket. Persze voltak levélváltások, telefonos egyeztetések, de csak akkor kezdték elhinni, hogy a helyzet véresen komoly, amikor az amerikai tévéstáb leszállt a vonatról, és hívta őket, hogy megjöttek.
A program nem csak a játékos találkozókról szól. Minden félévben, vagy minden tanévben vannak nemzetközi projektek, melyek egy adott témára épülnek. Ilyenkor két-három partneriskola összeáll, a Skype-on tartják a kapcsolatot, felosztják egymás között a feladatokat, az év végére pedig létrehoznak közös egy honlapot.